Grúzia: Tskaltubo, az elhagyatott szanatóriumok városa
Kutaiszitől nem messze található Tskaltubo, egy egykor fényűző gyógyüdülő, amely ma posztapokaliptikus hangulatú elhagyatott szanatóriumaival egy egészen más típusú utazóközönséget vonz. De ne tévesszen meg titeket a hely, az elhagyatott szanatóriumok mellett ez egy nagyon is élő város, ami lehet hamarosan újra visszanyeri régi fényének legalább egy részét!
Ha pedig egy egész grúziai utazást tervezel, ajánlom, hogy EZZEL az összefoglaló írásommal kezdd az olvasást.
Tskaltubo története és jelentősége
A szovjet aranykor
Tskaltubo a 20. század közepén a Szovjetunió egyik legismertebb gyógyüdülőjévé vált. A város 22 szanatóriumának grandiózus épületei neoklasszicista stílusban (vagy talán fogalmazhatunk úgy, hogy annak szovjet értelmezésében) épültek, márványoszlopokkal és hatalmas termekkel. A szovjet elit és az egyszerű munkások is sorra érkeztek, hogy kihasználják a gyógyvizek gyógyító hatásait. A csúcson 125.000 ember látogatott ide évente a Szovjetunió minden szegletéből, és Moszkvából közvetlen vonattal lehetett ide jutni. A szanatóriumok falai között politikai vezetők (köztük Sztálin) pihenték ki a fáradalmaikat, de az átlag munkások számára is egy elérhető úticél volt. Orvosi beutalóval 2-3 hetes kezelést kaphattak az állam számlájára.
A ma már elhagyatott szanatóriumok között járva egyértelmű: itt a szovjet vezetés nem spórolt, nem csak felhúzott egy rakás panelházat, hanem a hatalmas, gyönyörű épületek reprezentatív szerepet kaptak, ezzel hirdetve az állam sikerét. Persze egy ponton ez a lufi is kipukkadt, és már előtte is éles kontrasztban állt a hétköznapi emberek valóságával…
A hanyatlás kora
A Szovjetunió összeomlása után Tskaltubo is elveszítette korábbi fényét. A szanatóriumok bezártak, és hamarosan a bútorokat, radiátorokat, mindent ami mozgatható és értékes volt, széthordtak.
‘92-ben, Grúzia függetlenné válásával gyakorlatilag egyidőben konfliktus robbant ki Abházia, egy autonómiára törekvő régió területén. Az abház szakadárok orosz támogatással harcot indítottak a függetlenségükért, ami véres polgárháborúvá fajult. Emiatt akkor 250.000 ember menekült Grúzia más régióiba. A konfliktust a mai napig nem sikerült megoldani. A szakadár államot Oroszország és néhány szövetségese ismeri el, az országok döntő többsége Grúzia felségterületének tartja.
Na de miért érdekes ez a tskaltubo-i látogatáskor? A grandiózus, ámbár addigra teljesen szétvert épületek több ezer ember számára biztosítottak „átmeneti” otthont, mely eredetileg csak néhány hónapra szólt volna. Azonban az ideiglenes megoldásból hosszú távú kényszerlakhely lett: sok menekült több mint harminc éve él ezekben a romos épületekben. Akkoriban 9-12.000 embert költöztettek ide, de a mai napig sokan élnek szörnyű körülmények között ezekben a romos épületekben. A 2010-es években indult egy komolyabb program az elhelyezésükre új lakásokba, de ez még a mai napig nem ért célba.
Mai helyzet
A már felújítás alatt álló Sanatorium Tbilisi
Az utóbbi években egyre több turista fedezi fel Tskaltubo elhagyatott szanatóriumait. Sokak számára izgalmas célpont bemászni ezekbe az elhagyatott épületekbe. Fantasztikus képeket lehet csinálni, és nagyon kalandos az egész. De valószínűleg Tskaltubo már nem sokáig lesz az urbexezők paradicsoma.
A grúz kormány régóta szeretné újjáéleszeni a várost. A régi épületek nagy részét befektetőknek adták el, hogy a felújítás után újra szállodák, fürdők legyenek. Néhány már működik, de az igazán nagy felújítási hullám most indult.
Elhagyatott szanatóriumok és urbex élmények
Rengeteg szanatórium van, és ezek mindegyikéről nem tudok írni. ITT van egy elég komoly gyűjtés, én pedig három helyről szeretnék mesélni.
Sanatorium Medea
A város egyik leglátványosabb szanatóriuma, mely ma teljesen elhagyatottan áll és szabadon látogatható. Itt nem kell őröket kikerülni, kerítéseken átmászni, egyszerűen besétálhatsz a főbejáraton át. Hatalmas oszlopokkal, márvány lépcsőkkel, és egy amúgy teljesen szétvert épülettel találkozunk. Itt elég jó állapotúak a lépcsők ahhoz, hogy a többi emeletet és a pincét is felfedezzük, de korlátok, ablakok már nincsenek, illetve a hátsó épületben beszakadt a tető, ott nem érdemes sokat időzni. Itt már nem laknak abháziai menekültek, de vannak szobák, ahol látszik, hogy nem olyan sok ideje még lakott itt valaki – szörnyű körülmények között.
Sanatorium Metallurgist
Ebben a szanatóriumban még ma is laknak néhányan, tehát ez nagyon más úticél, mint az előző, viszont megéri meglátogatni, mert elképesztően szép épület és bizonyos részei sokkal jobban megmaradtak. Viszont az ott lakók arra kérik a turistákat, hogy fizessenek belépőt – tőlem 10 GEL-t kértek a belépőért és további 20 GEL-t adtam nekik egy nagyon részletes túráért. Nyilván nem az ő tulajdonuk az épület, de mélyszegénységben élnek, és sok más lehetőségük nincs, mint a turistáktól kérjenek pénzt, szóval ezt senki se sajnálja tőlük!
Sajnos a túravezetőmnek elfelejtettem a nevét, de egy negyvenes éveiben járó férfi volt, aki gyerek volt az abháziai konfliktus alatt. Az egész családját megölték, és egy néni fogadta be és nevelte fel, aki szintén itt él a szanatóriumban. Ő oroszul és németül tudott még, én pedig csak angolul, szóval Google Translate segítségével beszéltünk. Sokat mesélt a háborúról és az azt követő nehéz időszakról itt, ami számára azóta se ért véget.
900 embert költöztettek be ebbe a 150 fős szállodába, ahol összesen 2 helyen volt működő vízcsap. A lakók nagy részét azóta elhelyezték lakásokban az ország különböző részein, de 7 család a mai napig itt él, és nem tudják mikor lesz lehetőségük nekik is költözni. Addig pedig sok munkalehetőségük nincs, bár talán ez javul majd, ha Tskaltubo újraindul.
Szóval igen, maga az épület is érdekes volt, de százszor érdekesebb meghallgatni az itt élők történetét, bár közben egészen szívszorító is volt.
8-as számú fürdő
A 8-as számú fürdő a város közepén található hatalmas parkban helyezkedik el. A másik két hellyel ellentétben ez azért érdekes, mert ez nem a szállás vagy szórakozóhely volt, hanem ez csak fürdő. Rengeteg kis medence volt, ahol az orvosok által előírt kezeléseket kapták az emberek. Tehát ne úgy képzeljétek el, mint a Rudas fürdőt, itt nem csak áztatták magukat emberek, amíg jól esett, hanem szakemberek találták ki, hogy az adott problémára milyen medencékben mennyi időt töltsenek, és ehhez kapcsolódóan milyen kezeléseket (pl. masszázs) kapjanak. Illetve építészetileg is különleges, mert a neoklasszicista szanatóriumok mellett ez a szovjet brutalista építészet egy igen érdekes darabja. Gyakorlatilag olyan, mint egy repülő csészealj.
Persze itt is ki van írva, hogy belépni életveszélyes és tilos, ezt mindenki döntse el magának, hogy mennyire akarja komolyan venni. Nyitva van több oldalról, simán be lehet sétálni, de persze itt is óvatosan kell közlekedni. Érdemes utána még több időt tölteni a park felfedezésével.
Ma is működő fürdők
Egy szanatóriumot már felújítottak a kora 2010-es években, mely ma Tskaltubo Spa Resort néven várja a vendégeket – ez volt valaha a katonai szanatórium, melyben Sztálinnak fenntartottak egy állandó szobát. A fürdők közül is működik kettő, ebből a 6-os számú fürdő a látványosabb, bár én nem látogattam meg, csak kívülről néztem meg.
Praktikus tippek és közlekedés
Hogyan juss el Tskaltubóba?
Marshrutkával vagy taxival könnyen elérhető, az út mindössze 20-30 perc. A marshrutka olcsó, de nem indul fix időpontban – általában akkor, ha megtelik. A belvárosból indul a 30-as számú marshrutka, a Vörös-híd mellett, és 2 GEL az út ára. Kutaisi buszállomásról is indul a 34-es számú marshrutka, ha véletlenül onnan indulnál. Visszafelé Tskaltuboból pedig a park keleti oldalán, a Rustaveli úton sétálva csak ints le egy visszafele tartó 30-as számú marshrutkát. Ha pedig taxival mennél, mindenképp Bolton keresztül foglalj! De az ezzel kapcsolatos tippjeimet olvasd a fő Grúz útiterv blogomban.
Mire figyelj?
Biztonság: Ezek az épületek balesetveszélyesek – figyelj a leszakadt lépcsőkre, hulló vakolatra, stb. Ahol már zajlik a felújítás vagy őrzik, oda ne próbálj bemenni.
Felszerelés: Mindenképp legyen rajtad zárt cipő, és ha a pincékbe is le akarsz jutni, akkor fejlámpa is jó ha van nálad.
Menekültek által lakott épületek: Tiszteld a magánszférájukat, ne fotózz és ne menj be beleegyezésük nélkül.
Pénz: Legyen nálad elég készpénz, lehetőleg minél apróbb bankjegyekben, ha valahol a bejutásért fizetni kéne
Jó utat!
Az elhagyatott szanatóriumok, a működő gyógyfürdők és a szovjet időkből megmaradt építészeti csodák olyan élményt nyújtanak, amit máshol nehéz megtalálni. De fontos, hogy ne csak a menő épületeket nézd, hanem ismerd meg a hely történetét, és ha lehetőséged van rá, az ott élők életét is. Ha pedig többet akarsz megtudni a grúziai utazásról, akkor ajánlom, hogy böngészd EZT az írásomat.