Micsoda év volt ez a 2023! Öt ultra, egy maraton, rengeteg élmény, valamint végre aktívabb lettem a futóközösségben is! Összesen 3019 kilométert futottam, 48.805 m szintemelkedéssel, ami 313 óráig tartott, plusz ezen felül sok egyéb: a keresztedzések, nyújtások ideje és persze a futás előtt és után elvesztegetett idő, amikor csak bámulok a semmibe vagy a Stravát pörgetem. Itt egy rövid (najó, elég hosszú) összefoglaló az évről, főleg versenyek szempontjából.

Black Hole

Táv: 107 km (elvileg… de ki tudja?)

Idő: 13:41:14

Helyezés: 41. összetett, 35. férfi

Nagyon örülök, hogy végül beneveztem a Black Hole-ra. Egy egészen egyedi versenyről van szó, ami sajnos a jövőben már nem lesz megrendezve. A 2022-es versenyen önkéntesként voltam ott, majd 2023-ban Öcsi meghívására lefutottam. A verseny nagyon egyszerű: nem lehet nálad semmi felesleges felszerelés – GPS óra, telefon, túrabot, térkép, mellény, semmi. Csak egy kulacs és egy esőkabát az övedben. Fogalmad sincs hogy hol vagy, illetve hogy merre, milyen messzire és milyen hosszan kell még menned. Csak futsz és követed a jelöléseket. A cél pedig valahol 55 és 120 kilométer között van. Legalább ennyit lehetett tudni…

Rajt után kb. három kilométerrel elkezdtem dumálni egy sráccal, Petivel (ismertebb nevén Sztarky) és annyira jól elbeszélgettünk, hogy az egész versenyt együtt futottuk, 14 órán át rossz szóvicceket mesélve. Jó kis csapatépítő egy ilyen verseny és sokat segít, ha van valaki, akivel együtt futhatok és támogatjuk egymást a célig, főleg ha nem tudod milyen messze van a cél. Csináltam már 100+ km versenyt tavaly, de ez így más kihívás volt. Sajnálom, hogy jövőre már nem lesz ilyen, bár kicsit félek is, hogy Öcsi mit talált volna ki…

Mátrabérc

Táv: 54 km

Idő: 07:52:46

Helyezés: 87. összetett, 4. korcsoport

Talán az egyik kedvenc hazai útvonalam! A Mátrabérc az első ultrám volt 2020-ban, és azóta mindegyikre visszatértem, így ez lett a 4. Mátrabérc teljesítésem. Egy nagyon kemény útvonal, közel 3000 méter szintemelkedéssel, de közben elképesztően szép részeken halad, sokszor gyönyörű kilátással a Mátra hegygerincről. Korábbi években 8:45 körül teljesítettem a versenyt, idén levittem 7:42-re, ami nem rossz! Bár nem is szuper gyors…

Ultrabalaton Váltó

Az UB egy őrült nagy verseny, 210 kilométer a Balaton körül és több mint 20.000 ember futja váltóban és pár őrült egyéniben. 2023-ban családdal és barátokkal futottuk le. Versenyként most ez nem volt nagy kihívás nekem, nem próbáltam gyorsan menni vagy nagyon hosszan, mert már az UTH-ra kezdtem rápihenni. Teljesítettem a rám osztott 37 kilométert és hatalmasakat nevettünk a csapattal! De közben nagyon jó volt látni, ahogy például nagybátyám, Atti élete leghosszabb futását teljesítette a verseny során!

UTH Szentlászló Trail

Táv: 84 km

Idő: 11:30:54

Helyezés: 25. összetett, 15. férfi

Az UTH Magyarország legnagyobb terepversenye és én másodszorra vágtam neki a 84k távnak, míg Zsófi (a testvérem) a 111k távon versenyzett. Ez a verseny is mindig nagy kedvenc és a táv nagy részét egy jó barátommal, Yahyával teljesítettem. Gyönyörű napfelkeltét láttunk a Dobogókőről, szenvedtünk a nagy mászásokon a Prédikálószéken és a Vörös-kőnél és élveztük a jó kilátást. Egy másik fénypont a befutó Szentendre központjában, ahol rengeteg ember tapsol és drukkol az utolsó kilométeren. A legjobb pedig, hogy miután befutottam, láthattam, ahogy Zsófi a 111 kilométeres versenyen befut negyedikként!

Nyár

Május és szeptember között nem versenyeztem. Az UB Trail volt a fő verseny az évre és arra készülve egy nagyon konzisztens felkészülési időszakot akartam tartani. Ez nem sikerült tökéletesen egyéb életesemények miatt, de azért alapvetően egy jó felkészülés volt, és persze egy szuper kaland is belefért a nyári szünetbe: Grúziában a Svaneti hegységben túrázás.

Edelény Marathon

Táv: 42.2 km

Idő: 3:25:35

Helyezés: 8.

Terepfutó vagyok, nem szeretek aszfalton versenyezni, de úgy döntöttem, hogy egy maratont azért ki kell próbálni. Az UB Trail egy gyors, jól futható verseny és úgy gondoltam, hogy egy gyors aszfaltos verseny pár héttel korábban pont segítheti a ráhangolódást. Szóval Yahyával autóba ugrottunk és az ország másik végében elmentünk erre a szuper aranyos versenyre, amit az Edelényi Futók Egyesülete szervez. A felkészülést nem éreztem tökéletesnek, ezért az egyetlen racionális megoldást választottam a teljesítmény maximalizásához: vettem egy karbonlemezes futócipőt, hátha segít!

A verseny izgalmasan telt. Yahyának ki kellett szállnia félúton egészségügyi okokból, de én még egész jól tudtam tartani a tempót kb. 30 kilométerig, ahol elkezdtem szétesni. Addigra már nagyon meleg volt és minden versenyzőn látszott, hogy szenvednek. Egész más, mint a terepfutás. Itt folyamatosan egyenletes és nagyon gyors tempóban kell haladni, míg a terep természetes változásai miatt a tempó is változatos és valahogy másképp is fáraszt le. A végén már nagyon szenvedtem, de egy 3:25:35-as befutót sikerült összehozni, majd egy 15 percet a fűben fetrengtem, mire magamhoz tértem utána. Büszke vagyok az időmre, de tudom, hogy célzottabb felkészüléssel sokkal jobbat tudnék. De az is biztos, hogy bármikor inkább futok egy terep ötvenest, mint egy aszfaltos maratont…

Ultrabalaton Trail

Táv: 115 km

Idő: 12:02:26

Helyezés: Abszolút első!!!

Az Ultrabalaton Trail egy hatalmas előrelépés volt a versenyzésben és erről hosszabban írtam már ITT. De röviden: idén ambiciózus célokkal álltam rajthoz, be akartam vinni 12 óra alá a teljesítést, amiről azt gondoltam, hogy olyan 5-6. helyre tenne. A meglepetés a 36 km-nél érkezett, amikor Zsófi és a szüleim lelkesen fogadtak a frissítőponton: “Marci, második vagy!” Mi a fene? Nem tűnt fel, hogy ennyire előre kerültem. Utána gyorsan izgalmassá váltak a dolgok: 51.5 km-nél utolértem az első helyezettet. Kb. 75 km-nél nekiindultam és egyedül futottam a célig és így életemben először versenyt nyertem! Végül 12:02:26 alatt értem be. Még mindig nem hiszem el! Micsoda őrült kaland!

Tortúra65

Eredetileg az Ultrabalaton Trail után be akartam fejezni a szezont, de barátok meggyőztek, hogy ugorjak még el velük egy utolsó eseményre decemberben. A kis csapat Hannibál Hegyisport SE néven fut és a fő fókusz a szikla- és hegymászás, amik nem az én erősségeim, de futni szívesen elmentem velük. Így egy hideg téli hajnalon a Tortúra65 teljesítménytúra rajtjában álltam pár elszánt ismerőssel. Az esemény neve elég ominózus, de ilyenkor a Bükk elég kegyetlen tud lenni, hideg, szeles, havas, vagy esetleg jó saras.

Szerencsére mi kifogtunk egy tökéletes napot. Előző héten a Vulkántúrások nyakig hóban mentek, itt viszont gyönyörű napos idő volt, szép hóval a magasabban fekvő szakaszokon, de lejjebb nem volt sok sár, úgyhogy nagy szerencsénk volt. Együtt futottunk, bár később páran távot és tempót váltottak. Nekem ez így nagyon kellemes volt, 10 óra alatt teljesítve – nem versenyeztem, hanem élveztem a szép kilátást, beszélgettem a barátaimmal és felfedeztem egy hegységet, ahol túl kevés időt töltök. A többiekre pedig nagyon büszke vagyok, főleg Lukácsra és Olivérre, akik életük leghosszabb távját teljesítették! A napot egy hatalmas vacsorával és egy retró egerszalóki fürdőzéssel zártuk.

Események és közösség

Ez a visszatekintő nem lenne teljes, ha nem beszélnék a futóközösségről. Szuper csapatokhoz csatlakoztam idén. Bár csak az év vége felé találtam rá, a Runity a szerdáim elengedhetetlen részévé vált. Egy nagyon kedves csapat, akikkel hetente együtt futunk és bandázunk. A szervezők, Vivi és Gabi nagyon aranyosak és szépen összetartják a csapatot. A kezdő futóktól a hardcore versenyzőkig mindenki megfér itt és tudunk különböző tempókban menni.

Az eredeti futó csapat akikhez csatlakoztam januárban, az Expat Trail Run csapat, ami mostanában sajnos kevésbé aktív. Részben Budapesten élő külföldiekből, részben helyiekből áll. Egy januári reggel futni indultam és a metrón velem szemben valaki ugyanolyan narancssárga Altra terepcipőben ült. Mivel nem gyakori cipő itthon, beszélgetni kezdtünk. Így találkoztam Gordonnal, aki a csapat szervezője és nem mellesleg egy elképesztően ügyes sportmasszőr. Rögtön csatlakoztam a csapathoz egy futásra a budai hegyekben és itt találkoztam Yahyával is, akivel utána kétszer is együtt versenyeztünk.

Végszó

Egy fantasztikus év volt és alig várom, hogy jövőre még többet és még jobban edzzek és versenyezzek. Ki tudja, hátha jövőre több versenyen is komolyabban labdába tudok rúgni… De ami fontosabb, még több időt akarok eltölteni a terepfutó közösségben!